Hát, ezért lett nekünk is Betyár után Pracli. Arról, hogy miért és hogyan kezdtük el a kutyázást Betyárral, az ő honlapján olvashatsz. Röviden csak annyit, hogy a természet szeretetet és elsősorban a kutyák iránti vonzalmamat aputól örököltem. Az ő Csibész nevű német juhász kutyája még vigyázott rám a babakocsiban. Ez a természet szeretet szerencsére családi vonássá vált nálunk. Még a feleségemet is sikerült egy kicsit beoltani, ezért nem volt kérdéses, hogy Betyár halála után is kell egy kutya.

Hogy miért lett ő is beagle? Mert sámli méretű, tehát lakásban is elfér. Mokány, "sportos" kis vadászkutya, tehát igazi kutya formájú kutya. A legtöbb betegséggel szemben ellenálló, rövidszőrű, így nem igényel túl sok szőrzetápolást, és nem utolsó sorban - ez is fontos szempont volt - nem kell levágni sem a farkát, sem a fülét. Így szép, ahogy van. (Egyébként az összes kutya vágatlan füllel és farokkal is aranyos.) És ezek csak a külső tulajdonságok. Egy beagle csendes, nyugodt, gyerek- és társaságkedvelő (sőt igényli is a társaságot), ugyanakkor fáradhatatlanul játékos és fáradhatatlan a szimatolásban (hátha egyszer meg kell, hogy keressen bennünket :) ). Hogy miért lett a neve épp Pracli? Már Betyárnál is az volt a véleményünk, hogy bár a beagle angol fajta, mi mégis inkább magyarosabb nevet választunk. Manapság ritkábban adnak a kutyáknak magyar nevet, pedig nagyon szépek azok is, csak sajnos kezdenek feledésbe merülni. Ugyanakkor arra is figyeltünk, hogy a fajta tulajdonságait is tükrözze. Szóval lehet, hogy egy kicsit nehéz kimondani, de mi már megszoktuk, ő is könnyen megtanulta, és hamar felfigyel rá. Hogy mennyire engedelmes? Amennyire megköveteljük tőle. Ezért vittem el őt is iskolába.

Mivel már ismertem a fajtát, és voltunk kiállításokon is, nem voltak teljesen ismeretlenek előttem a tenyészetek. Interneten néztem utána néhány telefonszámnak. Így találtam rá Gyöngyösön a Snoopy–Kid Beagles tenyészetre, ahol az ország legszebb fedező kanjával, Filuval is találkoztunk. Öt hetes korában választottuk ki Praclit. Hatan voltak testvérek, de ahogy beléptünk hozzájuk a pincébe, tizenkettőnek láttuk őket. Először nem győztük simogatni őket, de aztán hamar elfáradtak. Hol az egyik, hol a másik állt meg egy pillanatra. Leültek, lehajtották a fejüket és abban a pillanatban elaludtak. Aztán amikor felébredtek, megint nyüszítve követelték a simogatást. Az egyik – a legszebb – épp feleségem cipőjére feküdt. Felvettük, megdajkálgattuk, megbeszéltük, hogy ő kell nekünk, és amikor letettük, újra odafeküdt. Nagyon aranyos volt. Aztán, egyszer csak megtalálták egymást a testvérek, összebújtak és úgy aludtak tovább. Mind nagyon szép volt! Azt sem tudtuk, melyik fejhez melyik farkinca tartozik! Praclinak szép sötét a háta, épp csak a nyakán van egy kis fehér csillag, így őt mindig megtaláltuk. Végül is Pracli Filunak az unokája lett.

Nyolcadik hetesek voltak, amikor hazahoztuk. Előtte jó sokat kaptak enni, így hazafelé néhányszor meg kellett állni, kitakarítani az autót. Nagyon sokáig éppen ezért Pracli nem is szerette az autózást. Mindig felkavarodott a gyomra. Most már tudja, hogy jókat lehet játszani, ha előtte egy kicsit autózunk, ezért magától is beszáll a helyére, ha készülődünk.

Mindenkinek javaslom, ha kutyázás mellett dönt, hogy ismerje meg a választott fajta tulajdonságait, és legyen sokat együtt kedvencével. Fajtától, mérettől, nemtől, későbbi céltól függetlenül minden kutyatartónak el kellene vinni kutyáját iskolába. Jól döntöttünk mi is, amikor Betyárt iskolába vittük és ott a gazdis tanulást választottuk. Csak a többi kutyát látva tanulja meg igazán minden kutya az alapvető gyakorlatokat, engedelmességet. A "hogyannyúljakakutyához" fogásokat én is itt tanultam meg. A kiképzők tudják igazán, hogy melyik kutyával hogyan kell bánni, tőlük lehet segítséget kérni és ezért jár Pracli is ilyen iskolába. Persze nem véletlenül mondtam, hogy a gazdi legyen sokat a kedvencével! Nagyon fontos, hogy az iskolán kívül, csak kettesben is memorizáljuk a tanultakat, a vezényszavakat minden esetben ugyanúgy adjuk ki, és ugyanazokat a mozdulatokat alkalmazzuk közben. A közös gyakorlás teremti meg igazán az összhangot kutya és gazdája között. Vannak egygazdás kutyák, akik senki mástól nem fogadják el az utasítást, csak a főgazditól, de a beagle nem ilyen. Számára is létezik a "főgazdi", de a család többi tagjától is elfogadja az utasításokat, főleg ha azokat simogatás és esetleg jutalomfalat kíséri. Szerencsére Praclival mi is elég következetesek vagyunk mindenben: etetésben, tanításban, és abban is, hogy mikor és ki sétáltatja. Kevés kivétellel minden esetben hárman vállaljuk ezeket a feladatokat a gyerekekkel.

Ha kirándulunk, Pracli is jön velünk mindenhova. Erdőbe, mezőre, víz mellé, vagy a hegyekbe, és általában ötször annyit fut mint mi.

Szeretek fényképezni, ezért Praclit is sokat fényképezem. Ha van kedved, látogass el az én honlapomra is, de mindenek előtt nézd meg Pracli fotóit!

                                                                                                                                                                 Méhész István